Hol az egészséges határ a TV nézésben?

Sok szülő úgy gondolja, mivel ő gyerekkorában annyit nézte a TV-t, amennyit akarta, és szerinte ennek nem volt különösebben rossz hatása, ezért feltételezi, hogy az ő gyermekeinek sem lesz kárára a TV nézés.

Aki így gondolkozik, az nem veszi figyelembe, hogy az 50-es, 60-as és 70-es években gyökeresen más természetű műsorok voltak láthatók. Kijelenthetjük, hogy a mai szülők építő, családközpontú műsorokon nőttek fel, amelyek a hagyományos zsidó-keresztény értékrendet helyezték előtérbe. A műsorok legrosszabb esetben is csak néhány finoman kétértelmű helyzetet vagy egyszerű bolondozást tartalmaztak.

Napjainkban azonban a legnépszerűbb ifjúsági és családi műsorokban is megtalálható több-kevesebb szabad szerelem, istenkáromlás, közönséges vicc, valamint család- és keresztényellenes jelenet. Okkultizmus, erőszak és önkényeztető materializmus szintén nagy százalékban található Hollywood kínálatban. A józan megfontoltság és óvatosság tehát fontosabb, mint valaha.

Mindenképp meg kell azonban jegyezni, hogy bár Hollywood valóban sok mindenért felelős, nem csak rossz dolgok láthatók a TV-ben. Inkább a túlzottan sok TV nézés és a szülők gyakori gondatlansága okolható a szomorú eredményekért. Nem szándékunk, hogy elriasszuk olvasóinkat a TV-től. Éppen ellenkezőleg, How To Get the Best Out of TV, című könyvünkben sok újszerű, kreatív ötletet adunk közre, hogyan tarthatjuk féken és hogyan fordíthatjuk a család javára ezt az értékes kommunikációs eszközt. A kordában tartott TV jó szövetséges!

De mivel a 2 és 11 év közötti gyermekek átlagosan heti 27 órát tévéznek szinte felügyelet nélkül; mivel a gyerekek a tévézésen kívül csak az alvással töltenek több időt és mivel a legtöbb szülő nem is tudja, hogy a mai média milyen gondatlanul bánik gyermekével, „Figyeljünk!”

Erőszak és agresszív viselkedés

Dr. Jay Martin, az University of Southern California munkatársa a következőkről számol be: „732 gyermek több éves vizsgálata során arra jutottunk, hogy a szülőkkel való konfliktusok, a társakkal való harcolás, és a kisebb bűncselekmények elkövetése egyenes arányban állt a TV előtt töltött órák számával.”  Sajnálatos tény—főleg azon gyermekgondozók és szülők számára akik azt azért megengedik, hogy a gyermekek a „jó” műsorokat megnézzék—hogy „az agresszív viselkedés nem a tévében látott erőszaktól függ. Az agresszivitás növekedését maga a TV nézés okozza, nem pedig az erőszakos jelenetek.” ₁ Tehát kizárólag a TV nézéstől - a TV előtt töltött órák számától - függ az agresszív viselkedés.

Úgy tűnik, hogy a túlságos aggresszivitás és a személyek közötti súrlódások ellen két dologgal védekezhetünk. Legelőször is csökkentsük a TV előtt töltött órák számát. Ezután zárjunk ki minden erőszakos TV műsort a programjainkból, hogy ezzel ne növeljük gyermekeinkben ok nélkül a fájdalom és a szenvedés iránti érzéketlenséget.

Tanárok és oktatófilmek

Miközben nagybetűs újságcímek követelik a jobb teljesítményt a diákoktól, minden eddiginél több bizonyíték van arra, hogy a TV hátrányosan befolyásolja a diákok iskolai teljesítményét. A leglényegesebb, hogy minél többet néz egy gyermek TV-t, annál nagyobb a negatív hatás a tanulására és a fejlődésére. Az iskolareformot családreformmal kell párosítani—a TV nézési szokásainkat kell megváltoztatni.

A Szex És A Szexualitás Félrecsúszott Nézete

A széleskörűbb és jobb tévéprogramok iránti igény miatt egyre több háztartásban fizetnek elő kábeltévére. Ám az első dolog, amit be kell látniuk, az az, hogy a havidíj nem biztosítja a jobb műsorokat. Épp ellenkezőleg. Felmérést végeztek 450 olyan hatodikos diák között, akik kábeltévét néztek. Ez alapján Godfrey Ellis, az Oklahoma State University professzora kimutatta, hogy megdöbbentő módón 66%-uk nézett havonta legalább egy olyan műsort, ami meztelenséget vagy erős szexualitást tartalmazott.

Honnan vannak a keresztény gyermekek elszomorító erkölcsi nézetei? Leginkább a gondatlanul nézett TV-ből. Előfordulhat, hogy egy gyermek heti egy órát jár vasárnapi iskolába, és esetleg még két órát templomba és egyszer sem hallja, hogy Isten tiltja a házasságon kívüli szexet. Ha emellett korlátlan mennyiségben nézheti a világ értékrendjét heti 25-30 órában, akkor miért gondoljuk, hogy nem lesz rá hatással?

Testsúlyproblémák

Dr. Robert Klesges a Memphis State University kutatója arra jutott, hogy „a TV néző gyermekek kevesebb kalóriát égetnek el percenként—nem csak játszó, de még az olvasó vagy az éppen „semmit sem csináló” gyerekeknél is kevesebbet --, csaknem olyan keveset, mint az alvó gyerekek.”₂ Minél súlyosabb a gyermek, annál komolyabbak a következmények. Átlagos testsúlyú gyermekeknél, „a TV nézés 12 százalékos (anyagcsere) visszaesést eredményezett… A túlsúlyos gyerekeknél ez az érték átlagosan 16 százalék volt.”₃ Dr. Klesges maga is a kézenfekvő megoldást javasolta: „Minden testsúlyproblémákkal küzdő ember számára jó ötlet, ha egy kicsit lefarag a TV előtt töltött időből és helyette többet mozog.”₄

Reklámok

Becslések szerint egy átlagos gyermek 20,000 reklámot lát évente. A felnőttekkel ellentétben, akik gyakran lehalkítják a reklámokat, vagy kirohannak a mellékhelységbe a rendelkezésre álló 60-180 másodperc alatt, a gyerekek szeretik a reklámokat. Szeretik, ha megmondják nekik, mi a menő… és aztán eszerint élnek.

Fantáziajáték

Alig néhány szülő van csak tudatában annak, hogy a TV teljesen megváltoztatta a gyermekek időtöltéseit. Régebben a gyerekek az idő nagy részében játszottak és a körülöttük lévő világot fedezték fel. Ma azonban a gyerekek a fotelba gyökerezve töltik az idejüket, szemüket a TV-re szögezve.

A gyerekek, akiknek piszkosan, kifulladva és horzsolásokkal tele kellene hazajönniük, manapság csak a pislogásban edzik magukat, miközben órákon át ülnek elbűvölve a képernyő előtt. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a TV csökkenti az emberek önállóságát és háttérbe szorítja azt a képességet, hogy logikusan és pontosan fejezzék ki gondolataikat. A tévézés passzivitásra cseréli a létfontosságú játékokat.

A Családdal Töltött Idő És A Kommunikáció

Amikor a Michigan State University által végzett egyik felmérés keretében 4-5 éves gyermekeket kérdeztek arról, hogy a TV és az édesapjuk közül mit adnának fel szívesebben, egyharmaduk az édesapját jelölte meg. Egy másik tanulmány szerint: „egy átlagos 5 éves gyermek hetente (csak) 25 percet tölt az édesapjával, míg 25 órát a TV előtt.”₅

A szülők gyakran megbánják, hogy nem töltöttek több időt gyerekükkel, bár „kétharmaduk …valószínűleg elfogadna egy gyakoribb távolléttel járó állást, ha nagyobb fizetéssel vagy megbecsüléssel járna.”₆ Az időkorlátok mellett, amelyek megkötik a családi kapcsolatok ápolására fordítható időt, ugyanolyan nagy probléma az átlagos családok helytelen TV használata.

A helytelenül használt TV megfosztja a gyerekeket annak lehetőségétől, hogy megtanuljanak másokkal kapcsolatot teremteni, beleértve a szülőket és testvéreket. A mai fiatalok pedig vágynak a családdal való szoros kapcsolatra. Egy 750, 10-16 éves gyereket érintő amerikai, országos, nemzetiségeket is figyelembe vevő felmérésben a megkérdezettek háromnegyede a családi együttlétet választaná, ha választania kellene ez és a TV nézés között.₇ Egy író kemény szavaival szólva: „A szülők becsapták a gyermekeiket a saját céljaik miatt, amikor a TV-t egy állandó és kényelmes dadának tették meg.”₈

Ennek ellenére meg vagyok győződve, hogy a családi időbeosztás feletti uralom elvesztése az egyik legbonyolultabb probléma, amivel a mai szülőknek szembe kell nézniük. Felismerjük ugyan, hogy az értékrend, ami megszakítás nélkül ömlik a szobánkban álló TV-ből, teljesen ellentétes azzal, amit szeretnénk, ha gyermekeink magukévá tennének. Azt is látjuk, hogy teljesen elvész a remény arra, hogy beszélgessünk vagy valamit megosszunk a többiekkel, amikor a közös asztalnál a szavunkat elnyomja TV fecsegése, mégis bekapcsolva hagyjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos háztartás csaknem 50 órát tölt hetente TV nézéssel, miközben anyu és apu csupán 27½ percet szán ugyanazon hét alatt egymásra figyelésre és beszélgetésre, nem csodálkozhatunk, hogy mindez megviseli a kapcsolatot. Amikor pedig a család kárt szenved, azt a társadalom is megérzi.

Bármilyen korú is a gyermek, szüksége van a szülőkkel való kapcsolatra. Habár a kamaszok szóbeli kirohanásai az ellenkezőjét sugallhatják, szükségük van arra, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban érezzék, hogy szeretik őket, és eligazításra is szükségük van a felnőtt élet dolgaiban. Josh McDowell - író és előadó - sokszor elmondja, hogy gyakran jönnek hozzá olyan kamaszok, akik meg vannak győződve róla, hogy szüleik nem szeretik őket. Arra a kérdésre, hogy miért érzik így, sokan azt válaszolják: egyszerűen nem érzik magukat fontosnak. A szüleik már nem próbálnak időt fordítani rájuk. Valójában az amerikai családok millióiban a helytelenül nézett TV vált a tartalmas emberi kapcsolatok legnagyobb akadályává.

Egyszer egy izgalmas összejövetelt tartottunk keresztyén tizenévesekkel, ahol szembesítettük őket a TV nézési szokásaikkal. Miután az összejövetel végetért, egy lány szégyellősen odajött a feleségemhez, Karenhez. A lány teljesen összetört, mikor rájött, hogy a TV mennyire befészkelte magát ő és szülei ill. Isten és a családja közé. Meg volt győződve róla, hogy szülei számára fontosabb a TV, mint ő. Ez a tinédzser történetesen szeretett volna közeledni a szüleihez, de a családjának a TV-hez való hozzáállása lehetetlenné tette az igazi közelséget. Az egészben az a legbosszantóbb, hogy a szülei meglepődnének, talán fel is háborodnának, ha valaki rámutatna, hogy a TV túl előkelő helyet foglal el az ő átlagos keresztény családjuk értékrendjében.

Előfordult már, hogy amikor valaki a családodban szeretett volna megbeszélni egy problémát, azt válaszoltad: „Psszt, TV-t nézek.”? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy a TV a legfontosabb, minden más pedig csak zavaró tényező. Mikor az emberek fölé helyezzük a TV-t, eláruljuk magunkról, valójában mennyire is értékeljük a körülöttünk levőket.

Ne felejtsük, hogy a gyerekek a szülői példából tanulnak - legyen az letargia vagy szerető buzgalom, durva szavak vagy szelíd beszéd. Szeretnénk mostantól több figyelmet szentelni a családunknak, a barátainknak, a gyülekezetünknek? Nem kell több, mint hogy elhatározzuk, hogy az elkövetkező 1 vagy 2 hétben változtatunk a TV nézési szokásainkon. Ne hagyjuk, hogy a TV kihasználjon minket, inkább használjuk mi a TV-t!

Írta: Dale és Karen Mason
Fordította: Molnár Csaba

A cikk a szerzők How To Get the Best Out of TV című könyvéből átvéve, a szerzők hozzájárulásával. Kiadta a Broadman & Holman, 1996.Szerzői jog © Films for Christ, Minden jog fenntartva - kivéve a csatolt„Használat és Szerzői jogok” oldalon leírtakat, ahol a ChristianAnswers.Net használói bőséges jogokat kapnak ezen oldal felhasználásához otthonaikban, személyes bizonyságtételükben, gyülekezeteikben és iskolákban.

Irodalom

1. Caught in Fantasyland,” p.93.
2. Jane E. Brody (of the New York Times), „Metabolism May Make TV Fattening” Arizona Republic (April 5, 1992): p.L6.
3. Ibid., p.L6.
4. Ibid., p.L6.
5. Robert S. Welch, „Making Your Family #1…” Focus On The Family Magazine (January 1987): p.4.
6. „Time Bind Called Top Threat to Family.” Moody Monthly (December 1989): p.72.
7. Patti Doten (New York Times News Service), „Home Alone With Your TV?” Mesa Tribune (April 16, 1995): p.F3. [Poll conducted by „Children Now,” a national Children's advocacy group.] See also: Claudia Puig (Los Angeles Times), „Kids: TV Harms Us” Phoenix Gazette (February 27, 1995): p.A1 & A8.
8. Ellen De Franco, TV On/Off (Santa Monica, Goodyear Publishing, 1980), p.152.

[Ha ezt a cikket hasznosnak találta, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon. Ezzel segít nekünk abban, hogy ezt a hit-építő szolgáltatást a jövőben is biztosítani tudjuk Önnek és családjának! Az adomány összege az adóból levonható.]

ChristianAnswers.Net/hungarian