Honnan tudjuk, hogy Jézus volt a Messiás?
A „Messiás” szó azt jelenti, a „felkent”. Így hívták a megígért Szabadítót, aki egy nap majd eljön Izrael népéhez, mint Megszabadító és Megváltó, prófétának „felkenve”, mint pap és egyenesen Istentõl küldött király. Egyesek persze még mindig a jövõtõl várják ennek az ótestamentumi ígéretnek a beteljesedését, hogy eljöjjön a „Messiás”, aki a választott nép, Izrael vezetésével megalapítja a világon a béke és az igazság királyságát.
Volt azonban a zsidó hívõknek egy csoportja, akik meg voltak gyõzõdve, hogy a Názáreti Jézus volt a megígért Messiás. Õk lettek késõbb a kereszténység megalapítói. A „Krisztus” név nem más, mint a „Messiás” görög megfelelõje, tehát a Jézus Krisztus név valójában azt jelenti, „Jézus a Messiás”, vagy „Jézus, a felkent”. Ezt az igazságot olyan meggyõzõdéssel és erõvel hirdették, hogy nem csak sok zsidó, de nagy számú pogány is hitt Jézusban, úgy mint Krisztusban, és úgy is, mint az Úrban és minden ember megváltójában.
A hitüknek meg is volt az oka. Az ótestamentum több száz prófáciát tartalmaz a messiással kapcsolatban, ezért szinte nulla a valószínûsége, hogy ezeknek egy hétköznapi ember véletlenül megfeleljen és ezért õt tartsák a messiásnak. Az Úr Jézus Krisztus azonban az összes próféciának megfelelt.
A próféciák némelyike annyira konkrét, hogy eleve kizárható, hogy olyan valakire vonatkozzon, aki az elsõ századot követõen élt. Az 1Móz 49,10 szerint például Jákob õsatya azt mondta: „Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljõ Siló, akinek engednek a népek”. A „Siló” név a Messiást jelöli, és a prófécia azt mondja ki, hogy Júda törzse marad a vezetõ nemzetség Izraelben, és fõként belõle kerülnek ki a királyok mindaddig, amíg a Messiás el nem jön. Vagyis a próféciának be kellett teljesednie Júdea és Jeruzsálem lerombolása, i.sz. 70 elõtt, amikor is minden kormánypálca kikerült Júdea kezébõl.
Dávid király azt az ígéretet kapta, hogy leszármazottjainak egyike lesz a Messiás. A Messiás lesz majd az örökkévaló király, akirõl Isten azt jelentette ki: „megerõsítem királyi trónját örökre” (2Sám 7,13). Ézsaiás azt mondta, „Vesszõszál hajt ki Isai (Dávid apja) törzsökérõl, hajtás sarjad gyökereirõl.” (Ézs 11,1). Ez a név is a Messiást jelöli, és azt mutatja, hogy õ még azután is megjelenhet, hogy Isai családfája kihal, ugyanis a hajtás kinõhet a gyökerekbõl. Egyértelmû, hogy az utolsó ember, akit ebbõl a leszármazási ágból eredeztetnek, õ a Messiás!
Mindez csakis Jézusra igaz. Földi édesapja, József, Dávid királyi családjából származott, és jogot formálhatott a trónra (Mt 1,1-16). Édesanyja, Mária, szintén Dávid leszármazottja volt, ahogyan azt a Lk 3,23-31-beli nemzetségtáblázat mutatja. Jézus ideje óta viszont már senki sem állíthatja magáról, hogy Dávid trónjának törvényes vagy biológiai leszármazottja volna, hiszen minden régi geneológiai dokumentumot nem sokkal ezután megsemmisítettek.
Egy ennél is szembeötlõbb próféciát olvasunk a Dániel 9,24-27-ban. Itt Dánielnek közvetlenül kinyilatkoztatják, hogy a Messiás 69 „sabbattal” (vagyis, 69 sabbati évvel - mintegy 483 évvel) azután érkezik majd, hogy Nebukadneccar, babiloni király által lerombolt, romokban heverõ Jeruzsálem újjáépítésérõl szóló dekrétumot kiadják.
Ezt a határozatot a perzsa császár késõbb meg is hozta. Bár a határozat kiadásának pontos éve bizonytalan, a prófécia beteljesedésének dátuma valamikor az i.sz. elsõ századra kell essen, de mindenképpen i.sz. 70-nél korábbra, amikor a rómaiak lerombolták a várost és a templomot, ugyanis a prófécia egyértelmûen kimondja: „A 69 (483) év letelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendõ fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt.” (Dániel 9,26). Nemcsak hogy el kellett, hogy jöjjön a Messiás a pusztítás elõtt, de de meg is kellett, hogy öljék mielõtt ez bekövetkezik.
Egyértelmû, hogy a próféciákat csak Jézus válthatta valóra, amik egyúttal kizárják minden további messiás eljövetelének a lehetõségét. Bár, ha úgy vesszük, éppen ez a reménység fog beteljesedni Krisztus második eljövetelekor.
Persze, még mindig próféciák százait sorolhatnánk, melyek beteljesedtek Jézus Krisztussal: A szûz által való fogantatás (Ézs 7,14); A Bethlehemben való születés (Mik 5,2); Az áldozatként való halál (Ézs 53,5); A kereszthalál (Zsolt 22,14-18); Testének feltámadása (Zsolt 16,10); és sok más. Mindezek együttesen arról tanúskodnak, hogy „Jézus a Krisztus, az Isten Fia” (Jn 20,31).
Annak a valószínûsége, hogy ilyen konkrét és egymástól független jóslatokat egy személy maradéktalanul beteljesítsen a legmesszebbmenõkig kizárt, fõleg, ha sok jóslat csodás voltát is figyelembe vesszük (pl. a szûz fogantatása, a feltámadás, stb.). Ha józan ésszel végiggondoljuk, nem vonhatunk le más következtetést, csak azt, hogy Jézus valóban az, akinek valja magát - Messiás, Megváltó, Úr és Isten.
[Ha ezt a cikket hasznosnak találta, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon. Ezzel segít nekünk abban, hogy ezt a hit-építõ szolgáltatást a jövõben is biztosítani tudjuk Önnek és családjának! Az adomány összege az adóból levonható.]
Részlet Henry Morris és Martin Clark: The Bible Has the Answer c. könyvébõl. Kiadta a Master Books, 1987-ben.
Fordította: Kozma Kornélia
Közreadta az Films for Christ a Master Books engedélyével.
Szerzõi jog © 1995, Master Books. Minden jog fenntartva, kivéve a csatolt„Használat és Szerzõi jogok” oldalon leírtakat, ahol a ChristianAnswers.Net felhasználói bõséges jogokat kapnak ezen oldalak felhasználásához otthonaikban, személyes bizonyságtételükben, gyülekezeteikben és iskolákban.
ChristianAnswers.Net/hungarian
